Krúdy Gyula nem véletlenül került épp most a képbe. Kovács Ákos áprilisban jelentette meg a tíz Krúdy-novellából összeállított hangoskönyvét dupla CD-n. A kiadvány kapcsán adott interjúiban több alkalommal is elmondta, hogy az ő személyes Krúdy élménye Huszárik Zoltán 1972-es Szindbád c. filmjére vezethető vissza: nagy hatással volt rá akkor a film, és azóta folyamatosan olvassa Krúdy igen terjedelmes életművét. Maga a hangoskönyv ötlete közel tíz éve érlelődött benne, és most jött el az ideje, hogy meg is csinálja.
Lényegében ez a mozzanat keltette fel az érdeklődésemet Krúdy iránt. A problémám csak az volt, hogy a Kalligramm Kiadó életmű sorozatán kívül kereskedelmi forgalomban nemigen lelhető fel egy-egy önálló Krúdy-regény. Túl nagy fába nem szerettem volna vágni a fejszémet, így jobb híján az Európa Diákkönyvtár gondozásában megjelent antológiát választottam kezdetként. Hogy mégis legyen valamiféle elképzelésem Krúdy világáról, úgy döntöttem, hogy felvezetésként megnézem Huszárik munkáját. Így a bejegyzés alcíme lehetne akár az is, hogy "... avagy Huszárik-film után, Krúdy-hangoskönyv előtt". Ákos dupla CD-jét ugyanis a novellák elolvasása utánra akartam időzíteni.
De hogy magáról a kötetről is essék szó: úgy érzem, jól döntöttem, amikor az elolvasása előtt megnéztem a filmet, mivel az alapvetően meghatározta a Szindbád-novellák hangulatát. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha minden előzmény nélkül belevágok a novellákba, messze nem azt a hangulatvilágot olvasom ki belőlük, amit Krúdy meg akart jeleníteni bennük. A könyv olvasása közben gondolkodtam is azon, hogy ez mire vezethető vissza, de jobb híján csak arra jutottam, hogy a mai fiatalok világképe lehet az ok. Nyilván teljesen mást jelentett egy tizenévesnek egy Krúdy- vagy egy Jókai-könyv elolvasása az 1970-es években és egészen mást közel negyven évvel később, jóval az ezredforduló után.
Szindbádra nem szeretnék külön kitérni, mert amit leírnék róla - hogy a magyar irodalom egyik legsajátosabb karaktere, akinek helyébe a férfiak igen könnyen bele tudják képzelni magukat, stb... - azt mások nálamnál sokkal találóbban ezerszer leírták már. A most elovasott novellák felvezetőnek, kóstolónak pont jók voltak, de Krúdy világát tanulnom kell még, hozzá kell szoknom a nyelvezetéhez. Szép lassan, alakulni fog ez is: elvégre az ezer mérföldes út is a legelső lépéssel kezdődik. Remélem, jó sokan járjuk majd ezt az utat be!
