Jól végzett munka utáni kellemes fáradtság lett úrrá rajtam, amikor befejeztem ezt a könyvet, bár ez a kimerültség sokkal inkább betudható az egész regényciklusnak, mint pusztán az ötödik, a sorozatot lezáró kötetnek. Bő egy hónapot vett igénybe a Garrenek teljes műve, de úgy érzem, mintha már legalább negyed éve ezeket a könyveket forgattam volna. Súlyos volt a téma és rendkívül tömör a stílus.
Először azt akartam írni, hogy hosszú utat jártam be ezekkel a regényekkel, de aztán inkább elvetettem ezt a megfogalmazást, hiszen lényegében egy helyben toporogtam velük: ha bizonyít valamit ez a sorozat, akkor azt, hogy miként lehet ugyanazt az egyetlen kérdés- és problémakört (legalább) öt nézőpontból körbejárni. Ugyanaz a téma, öt különböző szólamra. A történetek egytől egyig a civilizáció és az értékek elmúlását dolgozták fel. Mindegy, honnan indultak el az egyes részek, újra és újra ide kanyarodott vissza Márai. Még olvasni is nehéz volt, hát még megírni milyen lehetett? Elképesztő irodalmi teljesítmény!
Az utolsó kötet egy folyamat végét, a műveltség és az értékek világának elmúlását mutatja be - és előrevetíti mindazt, ami a helyébe lép majd. Az egyén helyett a Tömeg, az értelem helyett Nihil lesz a meghatározó. Márai mindezt továbbra is a második világháború kitörése előtti időszakba beágyazva mutatja be: elsősorban az okokat kutatja, nem pedig ítélkezik. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy ugyanúgy ahogy az előző részek, úgy ez sem történelmi regény. Nem az adott korszakon van a hangsúly, hanem azokon az értékeken, amelyeket rendre elveszít az emberiség minden ilyen és hasonló korszakban.
Ahogy haladtam a regényciklussal, egyre inkább erősödött bennem az az érzés, hogy ez egy "korhatáros" történetfolyam. Úgy értem, akarva akaratlanul rendelkeznie kell az olvasónak egy jó adagnyi élettapasztalattal ahhoz, hogy kellő mélységében át tudja élni - és így értékelni - mindazt, amiről Márai ebben az öt kötetben ír. Ennek tükrében egy jótanács a korosztályom tagjaihoz: a hozzám hasonló, ponyvairodalmon szocializálódott fiatal olvasóközönség tagjai ötven-ötvenöt éves korukig inkább ne vegyék kézbe a Garrenek-ciklus részeit. Márai zseniális író: olyannyira, hogy huszonöt évesen bő kétszáz könyvvel a hátam mögött még mindig nagyon kevésnek érzem magam hozzá... Pontosabban ehhez az öt regényéhez mindenképpen.
