Hogy klasszikus irodalom vagy kortárs művek? Nos, ha választani kell, én előbbire adom a voksom azon egyszerű oknál fogva, mert az ember élete túl rövid, az új könyvek száma pedig túl nagy ahhoz, hogy kósza kísérletezgetésre fecséreljük az időnket. A klasszikus szépirodalmi művek már "megmérettek", generációk óta számítanak meghatározó kulturális értékeknek, és még ha mai szemmel kicsit furcsa is az a világ ami Jókai, Mikszáth vagy Móricz regényeinek oldalairól köszön vissza, elképesztően gazdag hagyaték mindannyiunk számára. Ebből kifolyólag tehát nem árt - hadd ne mondjam: kötelességünk - a nagy elődök munkáit ismerni.
Ilyenkor jön persze elő a leggyakoribb ellenérv, hogy "Olvasnék én klasszikusokat, ha nem lenne a nyelvezetük olyan rohadt nehéz...". Tapasztalataim szerint ezt legtöbbször azok szokták felhozni, akik egy kezükön meg tudják számolni, hogy életükben hány klasszikus szépirodalmi munkát olvastak el borítótól borítóig. A kutya viszont pont itt van elásva.
A klasszikusok nyelvezete nem nehéz - csak szokatlan. Ahhoz, hogy megszokjuk, többet és sűrűbben kell olvasnunk. Nem egy bonyolult ügy ez. Nekem évekkel ezelőtt Jókai három könyvén kellett zsinórban átrágnom magam, mire a mai nyelvi fordulatokhoz szokott agyam "ráállt" a stílusára. Az elsőnél küszködtem, a másodiknál már elkaptam a fonalat, és a harmadiknál megértettem végre, mennyire színes és gazdag is a klasszikus irodalom nyelvezete. Nem volt könnyű mindez, de nagyon megérte!
Ha hátralépünk egyet-kettőt, és megpróbáljuk az eredeti kérdést kissé távolabbról szemlélni, akkor viszont nem hiszem, hogy a klasszikusokhoz és a kortársakhoz "vagy-vagy" alapon kellene viszonyulni. Az én olvasási filozófiám dióhéjban annyi, hogy úgy hasznos és célravezető olvasni, ha az olvasmánylistánk változatos, mint egy étlap: ha egy étteremben folyton csak ugyanazt lehetne rendelni - legyen akármilyen jó is a kaja -, előbb-utóbb rém unalmas lenne már. A könyvekkel is így van ez: az a jó, ha egy évben olvasok szépirodalmat és ismeretterjesztőt is, külföldit és magyart is, klasszikust és kortársat is. Így a viszonylag széles merítés miatt megmarad a változatosság, ami folyamatosan érdekessé teszi az olvasást.
