Gárdonyi Gézában még A láthatatlan ember c. regényének olvasásakor csalódtam nagyon-nagyon kellemesen: korábban az Egri csillagok miatt "elkoptatott", "egyregényes" szerzőként könyveltem el magamban, és csak A láthatatlan ember kapcsán szembesültem azzal, hogy mennyire kiváló író is Gárdonyi! Az akkori blogbejegyzésemhez Ildikó fűzött hozzá egy-két gondolatot, amelyben felhívta a figyelmemet egy másik, általa nagyra becsült Gárdonyi műre, az Ida regényére.
Történt mindez másfél éve: megfogadva az ajánlatát, most jutottam el odáig, hogy el is olvassam a könyvet. Újabb szép példája ez annak, hogy ami késik, nem feltétlenül múlik...
Sok szempontból szerencsés volt pont az Anna Karenina után olvasni ezt a regényt, mert témáját tekintve hasonló műről van szó: a (kényszer)házasság és a férfi-női kapcsolatok álltak ennek is a középpontjában, de hangulatában könnyedebb, olvasmányosabb; terjedelmében a maga négyszáz oldalával pedig jóval rövidebb történet az Ida regénye.
Tekintve, hogy nem egy túl összetett regény, nehéz róla sokat írni. Az alapkonfliktus annyi, hogy a zárdában nevelkedett félárva Idát a milliomos apja - hogy a lány ne akadályozza csapongó életvitelében - újsághirdetésen keresztül hozzáadja egy anyagi gondokkal küzdő, de tisztességes fiatalemberhez. A pár egyik napról a másikra ismeretlenül kel egybe, majd Münchenbe költöznek, hogy az ifjú férj kibontakoztathassa festői képességeit.
A regény azt a folyamatot mutatja be, ahogy az idő előrehaladtával a két vadidegen megismeri egymást; ahogy fenntartásaik, szabályaik és egy sor félreértés ellenére sem tudnak közömbösek maradni a másik iránt; ahogy ezzel párhuzamosan a férj rálel a saját művészi stílusára.
Lehet, hogy ha máskor kerül ez a könyv a kezembe, teljesen más - mondjuk így: komolyabb - jelentéstartalommal bírt volna, de az Anna Karenina után én ezt egy kifejezetten üdítő, jópofa regénynek találtam, és gyakran mosolyogtam az olvasása közben. Volt a sorai között valami finom irónia, ami miatt nehéz volt komolyan venni a sokszor durcáskodó, egymástól elhidegült szereplőket.
Szórakoztatóan szép történet, egyedül annyi hátránya volt, hogy Gárdonyi jobban kidolgozhatta volna az egyes karaktereket, illetve a történet néhány részlete fölött nagyvonalúan átsiklott - de ez az összhatást érdemben nem rontotta. Hétvégi olvasmánynak kikapcsolódáshoz ideális.