A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

Riadalom a Scalában

2009.06.19. 11:29 :: eMBé

Ha valamire igaz, hogy nehéz róla egységes véleményt alkotni, az bizony egy novelláskötet. Egy regény, dráma vagy szakirodalmi munka esetében teljes egészről beszélünk, de a novelláskötet az egy kissé más műfaj. Jelen esetben 27 önálló rövid történet az, amelyről egységes álláspontot kellene kialakítani. Tartok tőle, hogy ez nem fog menni. Na, szerencsére nem azért, mert a novellák stílusa vagy minősége közt nagyon nagy eltérések lennének, csak ami megállapítás igaz az egyikre, az nem feltétlenül helytálló a másik esetében. Általánosítani pedig nyilván nem szeretnék.

Dino Buzatti nevével vagy öt éve találkoztam először. Épp nem olvastam semmit, és egy hétvégén megkérdeztem az akkori kollégiumi szomszédomat, hogy van-e valamilyen novelláskötete, amit forgathatnék hétfőig, amikor is majd bemegyek a könyvtárba, és kiveszek valami regényfélét. Olasz szakos egyetemista volt, és némi keresgélés után a kezembe nyomta a Riadalom a Scalában egyik régebbi kiadását. Mivel eszem ágában sem volt az egészet elolvasni, megkérdeztem tőle, melyik elbeszéléseket ajánlja? Kettőre biztosan emlékszem azok közül, amiket kiemelt: a Hét emelet és Az egerek c. történetekre. Különösen az előbbi maradt meg bennem - olyannyira, hogy most kedvet kaptam ahhoz, hogy kiolvassam az egész kötetet.

Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, hogy azt kellene írnom, hogy ilyen vagy olyan volt a kötet, de legfeljebb azt tudom leírni, hogy milyen volt egy-egy novella. A könyv belső borítóján szerepel egy viszonylag pontos behatárolás az elbeszélések stílusát illetően: "A sor a hol Kafkát, hol az akár borgesi mágikus realizmust idéző korai elbeszélésektől az abszurdot a hatvanas évek modern valóságában meglátó "örkényi" novellákig ível." Bizony ám. Szóval elég széles a skála, de ez kifejezetten előnyös a kötet szempontjából. A szeteágazó stílusok ellenére sincs egyetlen a történetek közt, amely kilógna a sorból. A névadó novella a leghosszabb, de a prímet a korábban már említett Hét emelet vitte. A néhány oldalas novella egy szanatóriumba viszonylag stabil állapotban bekerült beteg esetét írja le. Erről többet nem érdemes elöljáróban írni, mert a történet tényleg rövid, ráadásul minden mondata aranyat ér.

Az elbeszélésekben az abszurd és a kafkai világkép mellett volt még egy adagnyi borzongás is, amolyan Stpehen King módra, de Buzatti történetei határozottan a modren szépirodalmi kategóriába sorolódnak. Aki nem feltétlenül szeretne egy nagyobb terjedelmű regénybe belekezdeni, annak üdítő kikapcsolódást adhatnak ezek a rövidke történetek! Akár alkalomadtán szemezgetve belőlük, akár egy szuszra végigolvasva az egész könyvet.

Szólj hozzá!

Címkék: külföldi szépirodalom europa kiado dino buzatti

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr831195136

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása