A szerzőről

Sajnos vagy szerencsére, de én még szoktam olvasni. Írok is olykor ezt-azt. Hogy pontosan mit, az az alábbiakból kiderül.

Most olvasom...

Kulcsszavak

ady endre (1) agatha christie (1) agave (3) alexandra kiado (4) arthur golden (1) bulgakov (2) cormac mccarthy (1) csernus (2) csoóri sándor (1) czakó gábor (1) daniel defoe (1) david e. hoffman (1) dino buzatti (1) douglas adams (1) dr ambrus péter (1) egyéb (14) erich maria remarque (1) eric berne (1) europa kiado (26) ezoterika (2) fantasy (16) ferber katalin (1) gardonyi geza (3) george orwell (1) gesta kiadó (1) harriet beecher stowe (1) helikon kiado (7) horn gyula (1) hugh laurie (1) huntington (1) hvg kiadó (1) ifjúsági (1) ismeretterjesztő (5) j. d. salinger (1) j. k. rowling (7) jaffa kiadó (4) james redfield (1) játék (1) joel bakan (1) john le carré (1) john perkins (1) jókai (1) joseph heller (1) kafka (1) kepes andrás (1) kondor vilmos (1) kortárs (1) közélet (5) kráter kiadó (1) krimi (10) krúdy gyula (1) külföldi (66) lőrincz l lászló (1) l harmattan (1) magveto kiado (3) magyar (43) márai (6) márquez (2) max brooks (1) méhes györgy (1) mikszáth (3) milan kundera (1) mora kiado (1) móricz (1) neil gaiman (1) nemeth laszlo (1) nick cave (1) olajos péter (1) orban viktor (1) ottlik geza (1) paulo coelho (4) ponyva (18) pszichológia (6) rachel carson (1) rejtő jenő (2) rhonda byrne (1) robert b cialdini (1) robert merle (2) robin cook (3) rodney stone (1) romsics ignác (1) sólyom lászló (1) sorozat (25) stephen king (14) sylvia plath (1) szakirodalom (16) szalai vivien (1) századvég kiadó (1) szépirodalom (48) szerb antal (1) tari annamária (2) tolsztoj (1) történelem (5) ulpius ház (2) umberto eco (1) vámos miklós (1) wass albert (1) webes link (1) Címkefelhő

könyvespolc RSS

Szent Péter esernyője

2010.06.14. 09:53 :: eMBé

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem mindig bűntudatom van, ha olyan klasszikus irodalmi mű kerül a kezembe, amit már rég ki kellett volna olvasnom. Eléggé feszélyez, hogy ha csak huszonnégy éves koromban olvasok el egy olyan regényt, amelyen már tizenhét évesen túl kellett volna lennem. Ilyen munkákból pedig van egy pár, sajnos: az igazság ugyanis az, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hogy a gimnáziumban hány kötelező olvasmányt voltam hajlandó elolvasni. Na, nem mintha nem szerettem volna az irodalmat és a könyveket, csak kamaszként egyszerűen ellenszenves volt mindaz, ami kötelező. Egy idő után azonban leesett, hogy az ÁLTALÁNOS MŰVELTSÉG világában való otthonos mozgáshoz Stephen King, Robin Cook vagy Leslie L. Lawrence művei kevésnek bizonyulnak, legyenek bármennyire jók is a nevezett urak a maguk műfajában. Ekkor kezdtem el - elsősorban Jókaival - a klasszikus szépirodalom felé fordulni.

Aztán jött Mikszáth és a Két választás Magyarországon, majd a Noszty fiú esete Tóth Marival. Tekintve, hogy két kiváló regényről van szó, szinte törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb ismét olvassak valamit a Mikszáthtól. Nem rég Ildikó révén a látóterembe került a Szent Péter esernyője. Ez konkrétan nem volt kötelező olvasmányunk anno - a Jó palócok töltötte be ezt a hálátlan szerepet -, de a fentebb vázolt lelkiismeret furdalás részben megjelent itt is.

Persze csak ideig-óráig tartott, mert a kiváló történetmesélés iránti tisztelet és csodálat átvette a helyét. A Szent Péter esernyője tipikus XIX. századvégi regény: korának minden romantikus stílusjegye megtalálható benne. Az eltűnt örökségét felkutatni induló tehetséges fiatal ügyvéd valami egészen másba botlik útja során, mint amiért elindult. Klasszikus konfliktushelyzet: vagyon kontra emberi kapcsolatok. A történet megoldása mai fejjel talán kissé naivnak és leegyszerűsítettnek hat, de ezt ellensúlyozza, ahogy Mikszáth "becsomagolja" azt nekünk. Ha megszokjuk nyelvezetét, rendkívül szép és szórakoztató tud lenni. Már pedig ezt megszokni egyáltalán nem nehéz...

Úgy öt évvel ezelőtt volt egy kollégiumi szobatársam, aki A Nagy Könyv játék százas listáján látva a Szent Péter esernyőjét csak annyit mondott, hogy "Úristen, mekkora szar!". Nem, nem az, bár kétségtelen, hogy az eddig olvasott Mikszáth-művek közül nálam nem ez viszi a prímet. Aki hozzám hasonlóan annak idején nem vitte túlzásba a kötelező olvasmányokat, de idő közben megvilágosodott e tekintetben, annak kezdésként kiváló regény lehet ez Mikszáthtól. Aki viszont már nem "kezdő", az úgyis túl van rajta, hiszen a magyar irodalom egyik alapművéről van szó.

2 komment

Címkék: magyar szépirodalom mikszáth

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvespolc.blog.hu/api/trackback/id/tr142080212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ildi20 · http://tagok.hotdog.hu/-gomboca- 2010.06.22. 19:13:12

Ejha, nem is mondtad, hogy gondolkodsz ezen a könyvön. :) Örülök, hogy meghoztam hozzá a kedved és köszönöm, hogy megemlítettél a bejegyzésedben, biztosan szerezve nekem ezáltal új látogatókat. :)
Érdekes, hogy teljesen hasonló megállapításokat tettünk, de hát ami jó, az jó. :)

ildi20 · http://tagok.hotdog.hu/-gomboca- 2010.07.25. 19:25:34

Szeretném, ha ellátogatnál a blogomhoz, mert a legújabb bejegyzésem számodra is tartogat valamit.
Amint tudok pedig majd feljebb is olvasgatok. :)
süti beállítások módosítása