Ahhoz képest, hogy 2010-ben könyves berkekben mekkora visszhangot vert Tari Annamária Y generáció c. kötetének megjelenése, meglepő, hogy a tizenéves kamaszokról szóló új könyve, a Z generáció milyen csöndben látott napvilágot tavaly. Ennyit jelentene, hogy egy neves, nagy kiadó gondozásában jelenik-e meg valami, vagy egy kevésbé ismert, kis kiadónál? Lehetséges.
Az okok között szerepelhet azonban az is, hogy az Y generációt nem fogadta egyöntetű lelkesedés se az olvasók, se a kritikusok részéről: többen vontatottnak, kuszának vagy a benne tárgyalt szituációkat életszerűtlennek tartották, így lehet, hogy az új könyv nem is mozgatta meg annyira a nagyközönség fantáziáját.
Én azért akartam elolvasni a folytatást, mert eredetileg is erre a fiatalabb korosztályra voltam kíváncsi, amikor a kezembe vettem az Y generációt: csak közben esett le, hogy az inkább az huszonévesekről szól, mint az eggyel fiatalabb nemzedékről.
Nem csűröm-csavarom tovább: zseniális az új könyv! Kezdjük az alapoknál: az elmúlt évek egyik legtalálóbb borítója köszön vissza a kötet címlapjáról. (Lásd a fenti linkre kattintva.) Utoljára Nick Cave regényének fedőlapja volt ekkora telitalálat, ennyire kifejező.
Az Y generációhoz képest itt már a beltartalom is nagyon erős volt. Bár a fejezeteket felvezető párbeszédek között még mindig volt egy-két erőltetett dialógus, és akadtak kisebb-nagyobb gondolati kitérők az egyes témákon belül, de nagyon érezhető volt, hogy a szerző megfontolta az előző könyv kritikáit. Tartalmi szempontból nagyságrendekkel jobb és izgalmasabb könyv ez, mint az elődje: egyértelmű a fejlődés.
Őszintén szólva a Z generációt olvasva voltak igazán szembetűnőek az előző könyv gyermekbetegségei. Mintha akkor Tari Annamária nem igazán tudta volna még eldönteni, hogy nagyközönségnek szóló, konyhanyelven írott pszichológiai munkát adjon-e ki a kezéből, vagy szakirodalmi kötetet. Ez a probléma itt fel sem vetődik: hivatkozásokkal sűrűn ellátott, a szakzsargont sokkal bátrabban használó könyv Z generáció - és jól is áll neki. Na, nem kell betojni a fenti soroktól: aki túl van már a Csernus-összesen, vagy kacérkodott más pszichológiai könyvekkel is, annak nem fog gondot okozni a Z generáció sem.
A kötetet olvasva végig az járt az eszemben, hogy a 10-15 éve, vagy annál régebb óta pályán levő pedagógusok közül vajon hány van tisztában mindazzal, amit a szerző leír a 2000-es évek első felében született "netgeneráció" tagjairól. Félek, hogy nagyon kevés. Elképesztően megváltozott a világ, és sok pedagógus még a régi, évtizedes eszköztárral próbálja megtalálni a közös hangot a diákokkal, hogy átadhassa a tudását - egyre kisebb sikerrel. Ez a könyv egy nagyon alapos elemzése ennek a korosztálynak: a viselkedésük lélektani okaira világít rá. Ahhoz hogy szót érthessenek, érthessünk velük, elengedhetetlen, hogy megismerjük őket. Ebben segít ez a könyv.