A nemzetközi kapcsolatok és világpolitika iránt nyitott, azt figyelemmel kísérő - mondjuk így:  tájékozott - ember számára John Perkins kötete a kétség kívül hangzatos címe ellenére túl sok újdonságot nem tartalmaz. Persze könnyen lehet, hogy csak nekünk, európaiaknak evidens mindaz, amit a szerző leír az amerikai kormányzat és a különböző mamutcégek összefonódásáról. Zajos tengeren túli sikerének az lehet az egyik magyarázata, hogy sokakat a könyvben leírt dolgok rángattak ki az amerikai álom rózsaszín ködéből. Mert bár tény, hogy azóta a világ számos országában, több mint tizenhét nyelven adták ki a könyvet, ettől még alapvetően az amerikai közönségnek íródott.

Az Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai valahol a tényfeltáró munkák és az összeesküvés elméletek felé kacsingató, könnyedebb hangvételű könyvek határán billeg. Nyomaiban talán a The Corporation-re emlékeztetett. Ennek akár örülhetünk is, hiszen rendkívül olvasmányos munkáról van szó. Olyanok is bátran a kezükbe vehetik, akik csak a napi híradások szintjén értesülnek a világpolitika és -gazdaság legújabb fejleményeiről. Sőt, akkor inkább fordítsuk meg a dolgot: azok számára tartogathat számos újdonságot a könyv, akik mélyebben soha nem foglalkoztak ezekkel a témákkal. Nekik kifejezetten ajánlott mű, a tartalmával ugyanis semmi gond nincs, Perkins - szerintem - alapvetően igaz folyamatokat mutat be.

A szerző története arról szól, hogy az 1960-as évek elejétől közel két évtizeden át, hogyan dolgozott egy multinacionális cég vezető közgazdászaként - közvetve az amerikai kormánynak - azon, hogy harmadik világbeli országok vezetőit gyakorlatilag visszafizethetetlen nagyságú kölcsönök felvételére vegyen rá. A recept viszonylag egyszerű volt: szakemberként irreálisan optimista előrejelzéseivel azt kellett bebizonyítania, hogy az adott országnak a kockázatok ellenére igenis megéri hatalmas kölcsönöket felvennie. Ezeket a pénzeket azonban csak akkor folyósítják az erre szakosodott nemzetközi pénzügyi szervezetek (értsd elsősorban Világbank és IMF), ha a belőlük finanszírozott infrastrukturális fejlesztések munkálataival bizonyos amerikai multinacionális vállalatokat bíz meg az elmaradott ország. Jobb híján belemennek az alkuba: a pénzt megkapják, az rákerül az amerikai cégek számláira, de mivel a gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzések irreálisan magasak voltak, ezért a felvett kölcsönt már nem tudják visszafizetni - egy idő után így válnak minden tekintetben teljesen kiszolgáltatottá az Egyesült Államoknak és a nemzetközi pénzügyi köröknek.

A könyv értéke számomra nem abban rejlik, hogy túl sok új információval szolgált volna, hanem hogy rendszerbe foglalta mindazt, amit eddig gondoltam vagy tudtam ezekről a folyamatokról. Kiváló példája ennek az a rész, amely Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok szoros kapcsolatát tárgyalja: nagyon jól rávilágít azokra a kérdésekre, hogy milyen folyamatok nyomán vált ennyire szorossá két olyan ország kapcsolata, melyek közül az egyik egy fundamentalista kézi vezérlésű diktatúra, a másik pedig a liberális demokráciák mintapéldája. Van egy-két logikai bukfenc is a könyvben: ha John Perkins két évtizeden át belső emberként része volt egy ilyen szigorúan titkos rendszernek, akkor a könyve nyilvános megjelenése után hogyan lehet még egyáltalán életben, vígan járva a különböző TV-stúdiókat a kötetét népszerűsítve?

Mivel a könyv 2004-ben íródott, ezért a gazdasági világválság témája értelemszerűen nincs már benne, és ezt sajnáltam is. Kíváncsi  lettem volna, a szerző hogyan interpretálja ezeket a folyamatokat? A személyes honlapját meglátogatva azonban megnyugodtam: Hoodwinked címmel új kötettel jelentkezett nem rég, amelyben pont ezt a témát dolgozza fel. Remélem, lesz magyar kiadás is.